Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa

Már korán reggel kipattantam az ágyból, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Szeretek hosszan lustálkodni, amikor csak megtehetem, valamilyen új ruhát rajzolgatni a pihe-puha ágyacskámban, de ma valahogy mégsem erre vágytam. Főleg mivel végre eljött annak a napja, hogy a két legjobb barátnőm, Allie, és Amelia átjöjjenek, hogy megbeszéljük, milyen ruhát kellene felvennünk a bulira. Ha már divattervezőnek tanulok, akkor használjuk is ezt ki, nem igaz? Ez űzött ki az ágyból, már hajnalok hajnalán. Villámgyorsan elintéztem a reggeli teendőimet, utána felvettem egy sortot és egy ujjatlan fölsőt, a hajamat, pedig kontyba fogtam. A szüleink éppen elutaztak pár napra, így a húgommal együtt egyedül a miénk a lakás, bár most ő sincs itthon, biztos a lovardába ment. Szóval teljesen egyedül vagyok a lakásban. Imádom, mikor ez van. Félreértés ne essék, imádom a családomat, ahogy a húgomat is, de néha egyszerűen csak jó egyedül lenni. Annak a fényében, pedig még inkább, hogy nem sokára, nem egyedül leszek, hanem hárman. Délutánig legalábbis zavartalanul tudok dolgozni az új kreációimon.

Miután magamhoz veszek némi élelmet, ami müzli, finom friss tejjel, visszamegyek a szobámba és bekapcsolva némi zenét, elkezdem nézegetni a szabásmintáimat, miközben eszegetek. Amikor valamilyen ötletem jön, akkor, pedig azt máris lerajzolom, és az evés végeztével még énekelgetek is a számmal együtt, hiszen most nincs itt senki, hogy meghallja. Jó hangulatban szedegetem össze az eddig elkészült ruhákat, amit direkt a lányok alakjára szabtam ki, hiszen pont erre a délutánra készültem az elmúlt két hétben, mióta kiderült az, hogy buli lesz a tengerparton. Igaz, nem csak kettő darab ruhát sikerült elkészítenem, hanem még rengeteget… de ez nem is baj, hiszen akkor így majd tudnak közöttük válogatni, és kiválaszthatjuk, majd azt, ami megfelelő. Most is van egy épp készülő darabom, ez éppenséggel egy mini ruha. Többségben csak azok vannak a kollekcióban, amit terveztem, erre az alkalomra, főleg mivel ugye ez a legpraktikusabb, a bikinik mellett persze. Nincs melege benne az embernek, és nagyon hamar le lehet dobni magunkról, és már mehetünk is a vízbe. De vannak a ruhadarabok között sortok, szoknyák, különböző fölsők… kicsit beindultam.

Márpedig, ha én beindulok, akkor senki sem tud megállítani. Most is így van. Még mindig énekelgetve varrok, vágok, mérek. Mint, ha valami robot lennék, aki teljesen megfeledkezett a külvilágról. Az utóbbi igaz is. Szinte mesteri gyorsasággal dolgozom a ruhán. Észre sem veszem, amikor néha megszúrom magam a kézzel varrásnál, ahogy azt sem, hogy egyre nagyobb kupi lesz ahogy a ruhával foglalkozom. Dél körül végzek csak vele, és elégedett tekintettel szemlélgetem a művemet. Rápillantok az órára, és szinte sokkot kapok. Rendet kéne raknom, mielőtt a lányok ideérnek, és még rengeteg dolgom van addig! Kettőre beszéltük meg azt, hogy átjönnek, vagyis lehet, hogy később, attól függően, ki-mikor ér rá. Gyorsan elkezdem összeszedni a felesleges anyagdarabokat, majd amikor már kicsit nagyobb rend uralkodik a szobámba, elszaladok a közelben lévő boltba, és veszek egy csomó üdítőt, gyümölcslevet, és különböző rágcsákat, meg persze fagyit.

Nem uralkodik nagy rendetlenség a házban, ezért arról lemondok, hogy most mindent kitakarítsak, mert semmi kedvem hozzá. Inkább azzal kezdek foglalkozni, hogy mindent előkészítsek. A ruhákat felakasztom vállfákra – hatalmas szekrényem van – a különböző rágcsálnivalókat, csinos tálakba készítem elő, az italokat, pedig beteszem a hűtőbe, hogy addigra jól lehűljenek, mire a barátnőim ideérnek. Hallom, hogy korog a gyomrom, ezért gyorsan összeütök valami ebédet, még épp idejében, mert vészesen közeledik az időpont, amikor megjelenhetnek. Kínait eszem, amiben természetesen nincs hús, de pont így a finom, főleg ha én készítem. Még meg is bolondítom egy kis mogyoróval az íz világot. Elmosogatok gyorsan, utána, pedig visszamegyek a ruhákat rendezgetni. Most már csak várnom kell. Rengeteg kiegészítőt is készítettem, hogy abból is lehessen válogatni. Biztosan jó napunk lesz.

Már napok óta vártam, hogy végre eljöjjön a találka napja. Ness Allie és én csajos délutánt tartva fogjuk eltölteni a mai délutánt. Izgatottságomnak tudható be, hogy eddig nem aludtam sokat. Ám este valahogy sikerült elbólintanom ezért is keltem morcosan mikor megszólalt az ébresztő. Morogva tapogatóztam, hogy kikapcsoljam de csak annyit értem el, hogy levertem a földre és szaggatottan, de folytatódott a rémes lárma. Paplan alól szemet dörzsölve kászálódok ki és felveszem a ketyerét a szőnyegről. Kikapcsoló gombot nyomkodom, de hasztalan, beragadt.
-Szuper!- Jegyzem meg magamnak szemforgatva. Rádobom az ágyra és elhagyom a szobát. Konyha felé menve már azon gondolkodom milyen jó is lesz hármasban, nah meg azon, hogy mit fogok most reggelizni. Hűtőbe bekukkantva nem találok semmit amit kívánnék. Így hát kissé csalódottan csukom be a frigo ajtaját.

Lustán csoszogok be a fürdőbe korgó hassal. Tükörbe pillantva először megrémülök, majd csak szimpla meglepettség szalad végig vonásaimon. Rendbe teszem magam, s közben küszködök az éhséggel. Annyit pepecselek magammal, hogy észre sem veszem, hogy mindjárt dél.
Mikor elkészülök már közben felébredve frissen megyek ki újra a konyhába. *Valamit már tényleg enni kellene* Megpróbálkozom valamit összedobni, bár köztudott, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Sokszor még a rántottával is bajba vagyok. Előveszek a fagyasztóból egy doboz halrudacskát, hogy olvadjon kicsit. Várakozás közben vízben felteszek főni egy kis rizst, meg olajat melegítek. Mikor már unom az olvadás kivárását néhány rudacskát beleteszek a sercegő olajba ami pöfékelni kezd. Mikor bőrömhöz pattan az olaj felszisszenek és ijedten guggolok le és oldalra megyek. Távolból figyelem mi történik az étellel. Egyszer csak borzalmas bűz lepi el a teret.
-Basszus a hal!!!- Fancsali és rémült ábrázattal szinte úgy sikkantok fel. Konyharuhát magam elé emelve közelítek az indukciós sütő felé. Óvatosan kinyúlok a biztonságot jelentő anyag mögül és lejjebb veszem a hőfokot. Ennek hála már nem fröcskölődik a forró olaj. Előveszek egy csipeszt és kiemelem a gőzölgő rudacskát. Korom fekete lett az eddig sült oldala.
-Hát ezt nem eszem meg mert rákot okoz a szenes étel...- Nahát igen. Ha valaki orvosnak tanul mindig ilyesmik jutnak először eszébe...

Órára pillantok. Úgy elszórakoztam az időt, hogy már egy óra is elmúlt. Lekapcsolom a sütőlapot és ismételten éhesen kezdek készülődni azaz felöltözni. Kettőre beszéltük meg a találkát Ness-nél. Én pedig imádom a pontosságot, még sosem késtem sehonnan. De nem is én lennék, ha nem lennék precíz ilyen téren. Időbetartás, tanulás és figyelem ez alkot nagyban engem. Gardróbhoz érve felöltözök. Kicsit lehet túlöltöztem, de ez általában mindig így van velem. Ha csak a barátokkal találkozom akkor is szeretek csinos lenni, nem tudom miért. Így hát egy rövidnadrágot húzok magamra, meg beletűrök egy trikót végül pedig egy magassarkúba bújok. Telefonomon megnézem megint az időt. Lassan háromnegyed kettő. Nem pepecselek tovább elindulok.

Elindulok az autóm felé, majd beszállva zenét kapcsolok, hogy ráhangolódjak százszázalékosan a délutánra. Szerintem nagyon jó buli lesz. Már teljesen be vagyok zsongva. Elindulok Nessa-ék háza felé közben énekelgetek, de csak halkan, mert köztudott borzalmas hangom van. Gyenge tíz perc kocsikázás után meg is érkezem a Simmons házhoz. Leparkolok, majd már a bejárati ajtó felé is rohanok. Izgatottan csöngetek be, s várom, hogy nyíljon az ajtó és megölelgethessem barátnőm. Pici várakozás után nyílik a bejárati ajtó.
-Sziaa Ness!- Kinyújtom kezem felé, majd el is kapom egy ölelésre.
-Én vagyok az első?- Kérdem kuncogva, majd elengedem mert nem szeretném szét roppantani örömömben a kis művésznőt. Igen én így gondolok rá. Csodálatosan rajzol, vagyis inkább tervez nah meg meg is tudja varrni amit papírra firkant. Tiszta ügyesekkel vagyok körülvéve, mert Allie meg a szavakkal bán figyelemre méltóan. Biztosan egyszer híres újságíró lesz!

Amíg várakozom, magamhoz veszem egy ropit és azt kezdem rágcsálni. Mire megeszem, már hallom az ajtó csöngőjét, ami tudatja velem, hogy az egyik lány megérkezett. Még egyszer megigazítom a tálat, körültekintek, utána rohanok ajtót nyitni az érkezőnek. Ams kerül elő az ajtó mögül, mire máris világméretű mosoly tűnik fel az arcomon.
- Szia! – Köszönök neki, és habozás nélkül viszonozom az ölelését, bár igyekszem nem túl csontropogtatóra fogni.
- Igen, te vagy az első. De ha jól sejtem, Allie is nemsokára befog esni. – Félre állok az ajtóból, hogy betudjon jönni, csak utána csukom be a bejárati ajtót. Nem szeretném, ha a meleg bejönne, most itt legalább jó hűvös van, kellemes bent tartózkodni.
- Érezd otthon magad. – Bíztatom Amset. Már többször is jártak itt mind a ketten, úgyhogy nem kell idegenvezetőt játszanom, és megmutatnom a házat.
- Felkészültem, van egy csomó rágcsa, innivaló, meg ami csak kell. Kérsz valamit? – Érdeklődöm kedvesen, miközben én lehuppanok a kanapéra, és újra ropit kezdek eszegetni, mert az egyik kedvencem. Meg addig úgysem akarom elkezdeni a ruhákat mutogatni, amíg Allie meg nem érkezik.
- Mesélj, mi újság veled? Történt valami mióta nem találkoztunk? – Nézek rá kíváncsian.

Nem sokáig kell várnom a következő csöngetésre, mert hamarosan felhangzik. Máris felpattanok, és megint az ajtóhoz szaladok, bár egyszer majdnem felbukok a küszöbben. De szerencsére nem történik meg a baleset. Sikeresen ki is tudom nyitni az ajtót.
- Szia Allie! – Köszönök rá is hatalmas mosollyal, és máris a nyakába borulok, bár szegény keze tele van süteménnyel. Ezeket ki is veszem az ölelgetés után a kezéből, és lepakolom a rágcsás asztalra.
- Én biztosan, hiszen imádom, a sütik bármilyen formáját. – Mondom mosolyogva.
- Te is érezd magad otthon, szólj ha bármi kellene. Az italok a hűtőben vannak, remélem sikerült olyanokat vennem, amiket szerettek. – Közben beterelgetem őket a nappaliba, és csak utána foglalok helyet megint a kanapén.
- Hát a nagy helyzet az, hogy rengeteg ruhát készítettem, így van válogatási lehetőség. Tuti rá fog menni az egész délután, talán még az este is. Bekészítettem pár filmet is, ha pihenésképpen ahhoz lenne kedvetek, sőt, vacsorára rendelhetünk pizzát. Meg persze… rengeteg zene van, simán össze lehet hozni egy komplett divatbemutatót, úgyis olyan tökéletes alakotok van. – Vigyorgok, csak azután térek át a személyesebb élményeimre, mikor ezzel a beszámolóval végeztem.

- Nem olyan rég, a gyakornokoskodásom során, találkoztam egy tök jó fej divattervezővel. Ő kivételesen nem olyan hisztis, mint az a nő, akiről már annyit meséltem. Azt mondta, nagyon tetszenek neki a kreációim és el tudná képzelni, hogy egyszer velem dolgozzon. De aztán kiderült, hogy még csak gyakornok vagyok, így máris alább hagyott az érdeklődése. Mindenesetre, büszke vagyok magamra. – Csillogó szemekkel újságolom a hírt.
- Na most ti jöttök, meséljetek valami érdekeset. Úgy szeretném magamba szívni az információkat, mint egy nagy szivacs. Addig tegyek be zenét? – Kérdezem, majd ha mind a ketten beleegyeznek, máris a CD-k között kezdek keresgélni, közben benyomom a hifit, hogy addig is legyen valami. De amikor meghallom a saját hangomat, szinte rögtön kikapcsolom, és zavartan keresgélek tovább, mire egy másikat találok, amit beteszek, és elindítok. Máris felcsendül a dallam, én pedig törökülésbe visszahelyezkedem a kanapéra, és minden figyelmemet feléjük fordítom.
- Az összes figyelmem a tiétek. – Jelentem ki, mintha ez nem lenne egyértelmű. Szeretném, ha tökéletesen megfeledkeznének az előbb felhangzó hangról, mert félek a reakciójuktól. Csak ne tűnjön fel, hogy mennyire zavarba hozott az a szám.

___________________________________________________

Megjegyzés: Az első szám az ez valami hasonlónak képzeljétek el Nessa hangját, a második pedig ez
Kicsit béna, és rövid lett a reag, ne haragudjatok érte. ^^

Szinte látom Ams arcán a gondolatait, hogy mennyire le van nyűgözve, amit lát. Pedig tényleg nem került sok munkába, és addig is tökéletesen le tudtam magamat foglalni. De azért azt jó látni, hogy ennyire tetszik neki.
- Azért csukd be a szád. – Jegyzem meg kuncogva, látva, hogy mennyire nem a földön jár jelenleg, csak azért, mert szinte mindenre gondoltam, hogy jól érezzék magukat. Végül is az az estének a lényege, hogy mindannyian csapjunk egy hatalmas csaj bulit, ahol nem kell titkolóznunk egymás előtt, és beszélgethetünk, ráadásul rengeteg ruhát felpróbálhatnak. Kellhet ennél több? Mert nem hiszem.
- Nem hiába, hiszen éppen a hangulat kell most igazán. – Vigyorgok, és csak utána nézek a lányra információ éhesen, hogy halljam a legújabb híreket. De a legnagyobb csalódásomra, nem sok újdonságot árul el.
- Hát ez nem valami sok. – Mondom picit csalódottan.
- Azért figyelj magadra, ne vidd túlzásba se a tanulást, se a gyakornokoskodást. Ugye eszel azért rendesen? És milyen harcot vívtál a hal rudakkal? – Bombázom meg megint a kérdéseimmel, de a válaszra várnom kell, mert megérkezik Allie.

Amikor Ams, nekiáll bocsánatot kérni, amiért nem hozott semmit, legszívesebben kupán vágnám, és ez látszik is a szemeimben.
- Ne viccelj már, nem kell ezért szégyellned magad. Nem hiába tankoltam fel ennyi rágcsálnivalóval, én vagyok a vendéglátó, szóval mindent hagyjatok csak rám. Különben is, megértem, hogy folyton tanulsz, hiszen láthatod, én sem dugom ki az orromat a házból legtöbbször, amikor munkálkodom valamin. Neked ugyanannyira a szenvedélyed az, hogy orvos legyél, mint nekem a ruhák tervezése. Ha más nem én biztos megértelek, és Allie is. – Próbálom megnyugtatni, nem akarom, hogy e miatt aggódjon egész este. Szeretném, ha mindenki vidám lenne körülöttem, és ezt bármi áron el fogom érni, ha törik, ha szakad.
- Ha ez megnyugtat, jó, akkor rendeld te a pizzát. – Törődöm bele egy apró kis sóhajjal.
- Tényleg nagyon csinos vagy Allie. Honnan jössz? – Kérdezem meg leplezetlenül egy csintalan mosollyal, reménykedve abban, hogy valami szaftos kis sztorit fogok hallani.
- Jó is lenne, ha hamarosan a ruháimat lehetne megvenni, de azt hiszem, erre még sokat kell várnunk. Még messze van ez az álom. – Mosolygok kicsit szerényen.

- Ne már Ams! Biztosan nem unalmasak a napjaid, szóval, tessék mesélni! – Unszolom, hátha így hamarabb szóra bírom. Szerencsére Alliet, nem kell unszolni, ő végre bőbeszédűen válaszol Ams kérdésére.
- De hát ez szuper. – Ragyog fel az arcom és megölelgetem egyik legjobb barátnőmet.
- Biztos vagyok benne, hogy egyeztetni tudod, majd a kettőt, nagyon erős lány vagy. – Bíztatom. Ezután történik az a bizonyos kis incidens a rossz cédével. Nem nagyon akarok belemenni a dologba, de úgy látszik a lányok, nem hagyják figyelmen kívül. Zavartan figyelem őket.
- Nem énekesnő volt. – Szokatlanul szűkszavú a válaszom, és erről nem is vagyok hajlandó többet beszélni. Hogy kerülhetett ide az a CD, amit még a meghallgatás előtt készítettem el, az akkor barátnőmmel? Talán a húgom lehet a ludas… képes lenne rá, hogy egyszer csak a fejébe veszi, előkeresi ezt a CD-t és egyszerűen meghallgatja. Most viszont ez így elég kínos jelenetet szült, legalábbis számomra, hiszen annyira nem akarok erről beszélni.

Allie, nagyon jó kis témát hoz fel, így lehetséges, hogy sikerül kiszedni Amsből némi információt.
- Velem semmi. – Vonom meg a vállamat.
- Most nem is hiányzik egy sem. Nem szemeltem ki magamnak senkit, és különben is, az én szerelmem a munkám, azzal tökéletesen elvagyok. Szóval… semmi újdonság. Ams… veled? – Tekintek a lányra, reménykedve várva a válaszára.
- Biztos érdekesebbet tudsz mondani, mint én. És te is Allie… ha már feltetted a kérdést, te sem maradhatsz ki belőle, szóval halljam. Csiripeljetek madárkáim. – Elégedetten hátradőlök és figyelem a lányok arcát.
- De ha úgy könnyebb… várjatok egy percet. – Hirtelen felpattanok és eltűnök a konyhában. Pár perc elteltével térek vissza, kezemben poharakkal, és egy nagy üveg borral. Lepakolok az asztalra, és mind a hármunknak töltök egy pohárral, majd feléjük tolom a poharakat, én, pedig a kezembe veszem a sajátomat, és lassan kortyolgatni kezdem.
- Most már mesélhettek. – Remélem, ezzel megered a nyelvük. Ha nem, akkor más módszerhez kell folyamodnom. Ami nem biztos, hogy jót is fog tenni nekik… de hát én már csak ilyen vagyok.