Sapphire Roseborough
Árnyvadász
Hozzászólások száma : 3
Join date : 2012. Aug. 28.
 |  Tárgy: Happy birthday to you! We stay together forever, sis - Kit-kat & Sapph  Hétf. Szept. 03 2012, 10:07 | |
|   -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- --
Izgulok. Pontosabban, beleőrülök az izgalomba és talán még ez is csak enyhe kifejezés arra, amit érzek. Most először írtam teljesen egyedül egy számot, minden segítség nélkül. Na jó, az egyik osztálytársam titokban segített nekem, de csak ellenőrizte, segített a zenét alákomponálni, a helyesírási hibákat javította… mert igen, természetesen ejtettem helyesírási hibát. Nem is én lettem volna. A tanárok rémálma vagyok, ha belefeledkezem a gondolataimba, akkor el is felejtek helyesen írni. A szépírással nincs gond, gyöngybetűim vannak, de el tudom képzelni, mi lehet a tanáriban. Az éppen aktuális tanárom, javítja a dolgozatokat, van, amelyiknél csóválja a fejét, másoknál, nagyokat mosolyog és bólogat, mert éppen nagyon jól megírta, és teljesítette az adott feladatot. Aztán elér ahhoz a laphoz, ami tele van tintapacákkal, a lap tetejére, pedig nagyon szépen fel van írva: „Sapphire Roseborough”. Elkezdi lassan olvasni a sorokat. Még semmi baj… a harmadik mondatnál már ráncolja a szemöldökét. Még egy mondatot elolvas, most már határozottan kedve lenne a fejét az asztalba verni, de e helyett inkább kínjában röhög és felolvassa a tanáriban a dolgozatomat és benne elejtett hibákat. Azt hiszem, soha nem fogom magamról lemosni, az örök bohóc jelzőt. Még akkor sem, ha nem nagyon tetszik. Az egész napom konkrétan rettegésben telik, mintha nem is én lennék a saját testemben, mintha nekem nem is lenne szülinapom. Annyira nem fogom fel a külvilágot, hogy úgy járkálok egész nap, mint valami zombi, és zavart vagyok, ha Kit-kat csak hozzám szól, sőt igyekszem nem összefutni vele, ami igen csak nehéz, tekintve az, hogy egy lakókocsink van…
Aztán itt van ez a családi banzáj. Nem valami nagy szám, de a szüleink mindenképpen szerették volna megünnepelni a szülinapunkat, ami érthető. Anyu egész délelőtt tortát sütött, és a konyhában sürgölődött, közben különböző jókívánságokat mormolt az orra alatt, hogy biztosan ne történjen semmi szerencsétlenség a mai napon. Nagyon remélem, hogy beválik, mert már most remeg a térdem, ha az estére gondolok. Apu boldog mosollyal az arcán járkál a házban és úton-útfélen, akár akarja az ember akár nem, felköszönt, hogy isten éltessen sokáig, bár jelenleg úgy érzem, isten meg akar fojtani, mert akkora gombócot préselt a torkomba, amitől alig kapok levegőt. Cam nagyban duzzog, és nagy ívben próbál minket elkerülni, egyszerűen gyűlöli, ha nem ő van a középpontban. Már ott tartok, hogy szívesen átadnám neki a helyemet, és egyszerűen lelécelnék valahova máshova, de tudom, hogy ezt nem tehetem meg Roryval. Ő áll a világon a legközelebb hozzám, és épp ezért szerettem volna neki, valamilyen különleges ajándékot adni. Sok éve ajándékozom már meg, próbálva kitalálni, hogy minek örülne a legjobban, és ez a zseniális ötlet, hogy írjak neki egy dalt, nem is tudom, honnan pattant ki a fejemből. Vagy nem is volt olyan zseniális? Hiszen most is remegek. Nem is tudom, mit akarok jobban. Hogy legyen végre este és essek túl rajta, vagy még húzódjon tovább az idő, és szenvedjek tovább. Azt hiszem, inkább az első opciót választanám. De az időt, nem tudom felgyorsítani.
- Áhhh… – Terülök el az asztalon, miközben figyelem, ahogy anyu sürgölődik a konyhában. Egyelőre fogalmam sincs hol van Kit-kat, de talán jobb is, hogy nem látja a szenvedésem. Elég anyára nézni és látom, mennyire jól szórakozik. Milyen gátlástalan.
- Ne szenvedj már ennyire, drágám. Nem lesz semmi baj. – Rögtön felkapom a fejem a szavaira.
- Csak nem láttad a jövőben? – Kérdezem izgatottan, mire csak titokzatosan mosolyog.
- Ne már, ez nem ér. Mond el. – Kelek fel hirtelen és csimpaszkodok rá, hátha meg tudom hatni a gyönyörű kiskutya szemeimmel, de semmi hatása. Bezzeg apánál… bármit el lehet vele érni. De anyunál teljes mértékben hatástalan. Immunis rá. Mintha lenne neki egy alapvető védekező rendszere, amivel hárítani tudja, a kérlelő, éhező, árva kiskutya szemek hatását.
- Hogy lelőjem a poént? Miért tenném? – Kuncog, mire legszívesebben a hajamat tépném. Őrjítő.
- Jól van, akkor ne mond el. – Puffogok és fonom össze magam előtt a karjaimat dühösen. De még ez sem használ. Nem hiszem el.
- Miről van szó? – Lejt be Cam a konyhába, mire megforgatom a szemeimet.
- Semmiről. – Morgom.
- Anyaaaa ez nem igazság, engem mindig kihagynak mindenből! – Kezd máris nyafogni. Hihetetlen. Még ez is, csak tovább rontja az amúgy sem éppen nyugodt állapotban lévő idegeimet.
- Csak ezt a hangszínt ne, Camelia, kérlek. – De, mint mindig meg sem hallgat, ezért inkább a szájába rakok egy jó nagy almát, hogy ne óbégasson, amíg legalább rág.
- Nem kérsz egy kis gyógyteát, ami lenyugtat Shappy? – Kérdezi anyu, mire sóhajtva megrázom a fejem.
- Inkább elkezdek készülődni. Kérlek, foglald le Rory-t jó? És kérd meg erre apát is, ketten többre mentek. – Ha sikerül a tervem, akkor nyugodtan tudok mindent előkészíteni. Amint anyu rábólint, bemegyek a nappaliba, és elővigyázatosan bezárom magam mögött az ajtót. Most jöhetnek az előkészületek.
Előre hozom a hifit és rácsatlakoztatom a ipadomat, hogy lejátssza azt a számot, amit majd szeretnék. Rengeteget dolgoztunk rajta, mire sikerült felvenni, de szerintem megérte, mert így tökéletes aláfestés lesz, és nem csak az én énekhangom fog hallatszani a szobában. Csatlakoztatok hangszórókat még a hifihez, és csak utána vagyok elégedett a zenével. Elrendezem a kanapét és a fotelokat úgy, hogy nagyobb legyen a tér, de mindent lehessen látni és jól hallani, ha leülnek rá. A mikrofont is beüzemelem és lehúzom a rolókat, hogy teljes sötétség legyen. Szerencsére, a világítást, is sikerült megoldanom, a körtéket, színesekre cseréltem ki, így különböző fényeket adnak majd, mintha csak egy igazi buliban lennénk. A lufikat is előkészítem, amin a „Boldog születésnapot!” felirat díszeleg. Aztán már csak az a dolgom, hogy gyorsan átöltözzek és várjam, hogy a szüleim a megfelelő pillanatban belépjenek Kit-kattal az ajtón, a teljes sötétségbe. Remélem nem fogom elrontani. Nagyon remélem.
-- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- -- WORDS: 923 TAGGING: Tesó  OUTFIT: Katt  NOTE: Remélem tetszik MUSIC: Christina Aguelira - Keeps Gettin' Better LYRICS: demi lovato - two worlds collide CREDIT: itslikewhoa of CAUTION 2.0 for the code and the images | |
|
Kezdőlap 
