Hosszú volt a mai nap. Korán kelés, reggeli takarítás, aztán rohanás egy helyszínre, ahol az arát és a férjet kellett fotóznom. Este hatkor váltás volt, így hazajöttem és miután alaposan megfürödtem, elmentem a cukrászdámba, a Violets-be. Sokan voltak, ami kissé meglepett. Josh-tól, a jó barátomtól megtudtam, hogy akadt egy vevő az egyik képemre.
Felmentem az emeletre, összeismerkedtem Emilyvel és megbeszéltük a részleteket. Mint az kiderült, az ágya fölé szeretné a portrét, ami egy lemenő napot ábrázol, az előtte elterülő színtiszta tenger hullámzó habjaival. Számot cseréltük és utána elváltunk.
Talán az a nő az ágyasom lesz. - futott át a fejemen, miközben megszabadítottam magam a magassarkúmtól. Megmozgattam a lábfejemet - hatalmasat nyögtem a megkönnyebbüléstől -, majd leengedtem a hajamat, s hagytam, hogy természetes göndör loknijaim a vállaimra omoljanak.
Kibújtam a fölsőmből és a nadrágomból, ezeket a mosógépbe hajítottam és elindítottam egy kímélő programot.
Átsétáltam a szobámba, de szigorúan csak az után, hogy bezártam a bejárati ajtót. Nem kimondottan vallanám magam félősnek, de mégis csak LA-ben vagyunk, ugyebár...
Felvettem a pizsamámat, bebújtam az ágyba, s egyszerűen csak élveztem a puha takaróm érintését.
Hamarosan megérkezett a kis cicám, Blacky. A macska fekete színű volt, de néhol, például a hasán hamvas-szürke csíkok voltak, pont mint egy tigrisnek. Megvakargattam a füle mögött, majd az oldalamra helyezkedtem és szorosan lehunytam zöldes szemeimet.
Iszonyúan fáradt voltam, mégsem tudtam aludni.
Kibújtam az ágyból és leültem az éjjeli asztalom elé. Bekapcsoltam a laptopot és megnéztem az email-jeimet, meg egy-két oldalt, amit mindig leszoktam csekkolni, ha be van kapcsolva a gép.
Szemeimen ólmos fáradtság volt, így kikapcsoltam a masinát és visszadőltem az ágyba. Nem kellett sok idő, hogy álomba szenderüljek.